Lassan 1 éve használok kontaktlencsét, előtte évekig szemüveges voltam. Sőt több, mint 20 éve kellett volna folyamatosan szemüveget használnom, de gyerekkoromban nem tudtam elviselni. Zavart az iskolában, nem is állt jól, úgyhogy inkább hanyagoltam. Ekkor mondjuk csak 0,5-ös volt mindkét szemem és a táblát nem láttam teljesen tisztán. Aztán teltek az évek és szerencsémre tizenév alatt minimálisat romlott csak a szemem. 30 éves korom felett kezdtem el szemüveget használni, ekkor az egyik szemem 0,75-ös, míg a másik 1-es volt. Ekkor már gáz volt, hogy a túloldalra nem mertem visszaköszönni annak, aki rám köszönt, mert fogalmam nem volt, hogy kicsoda.... sőt a szembe sétáló emberek arcát is csak homályosan láttam több méterről, főleg fáradt szemekkel... így megadtam magam a szemüvegnek. Beletörődtem.... és azért is, hogy ne tűnjek annyira bunkónak amiért nem köszönök vissza az utcán. Vajon hányan vagyunk így ezzel? Ugye, hogy nem csak én?

Sokan irtózunk a szemcsitől, pedig ha találunk egy kényelmeset, ami még esetleg jól is áll, akkor az öltöztetni is fog bennünket. Én rátaláltam és imádtam is, egy ideig... egy fekete keretes, kicsit cicás formájú szemüveg. Viszont ez sem tetszett, ha csinosabban öltöztem fel. A szemüveg karaktere meghatározza, hogy milyen stílusú vagy... ehhez a szemüveghez lazán lehetett öltözni, felkötött hajjal, és sportos vagy valami farmeres hétköznapi viselet állt jól hozzá.

No igenám, de közben sminkes lettem! Itt jött a bibi, mert feldobok egy extrém sminket, ami tök szuper... DE a szemüveg elrontja az összképet teljesen... a fene egye meg... egy idő után kezdtem nem szeretni a szemüveget, mert nem állt jól hozzá a színes sminkem. Egy beauty sminkkel semmi gond nem volt. Sőt volt olyan erősebb smink is, amihez nem állt rosszul, csak a smink erősségét tompította le, ami engem szakemberként nagyon zavart. :(

Így én, aki mindig rosszul volt attól, ha valaki megmutatta, hogy muslica ment a szemébe és vegyem ki... hogy inkább elájlultam volna tőle.. szóval én, aki nem tudott közelről 37 évig a szemgolyóra nézni csak fél méterről, sminkelés során is... (de akkor sem a szemgolyót nézem).... szóval én, akit elkapott a hányinger, szédülés és minden, amit el tudsz képzelni, ha megláttam a szememben lévő ereket....KITALÁLTAM, HOGY márpedig ÉN KONTAKTLENCSÉS LESZEK!!!

                                                          kép forrása: www.informed.hu

Ezt a sminkes szakmának köszönhetem! Ezt az eltökéltséget, hogy a szép smink miatt, már csak akkor is eldobom azt a félelmemet, ami 37 évig végigkísért és igen is HOZZÁ FOGOK NYÚLNI A SZEMEMHEZ, ha törik, ha szakad!! Na gondolhatod, tavaly nyár elején kitaláltam, elhatároztam magam és nem tántorodtam el tőle. Úgy voltam vele, ha ezt a számomra nagy dolgot meg merem lépni, akkor utána bármit! :D

Így mentem is az optikába lencsét próbálni... azt gondoltam, hogy majd csak behajítom a szemembe, aztán mehetek is a dolgomra... persze már, ahogy azt én elkpépzeltem....

Szemvizsgálat után kaptam egy próbalencsét, ez már 1,25-ös volt (de ez is 5-6 év után lett erősebb, mint a korábbi szemüvegem). Elmagyarázták szépen, hogy kell berakni a lencsét, és hogy nézni kell a tükörben a szememet, ahogy behelyezem a lencsét. ATYAÉG!!! EZT JÓL MEGGONDOLTAM??? NYÚLJAK A SZEMEMHEZ? ÉN??

Nem volt visszaút, remegő, izzadt kézzel elkezdtem próbálgatni... betenni a szemembe. Állandóan törölgettem a kezem, mert csúszott és mindig elengedtem a szemhéjam vagy rápislantottam a lencsére, reflexből vagy félelemből. Egyik kézzel fel kell emelni a szemhéjat és kifeszíteni, míg a másikkal lehúzni az alsó szemhéjat és közben beröppinteni a lencsét. :)

Aha... ez pont így ment nekem is... kb sírva fakadtam az idegtől, a rosszullét kerülgetett.... úgy tűnt, hogy legalább fél óra eltelt, mire beszenvedtem az elsőt.... az örömtől majdnem felordítottam, hogy az egész üzletben hallják, hogy én, Alíz, beraktam az első kontaktlencsémet.

A másik szemembe ezután viszonylag könnyen be tudtam helyezni. Ok, kipróbáltam, szuper jól láttam vele. Pár percig bent volt, aztán közölték, hogy jó, akkor kivehetem. Rendelnek nekem és mehetek pár nap múlva érte. Miiii? Vegyem is ki? Ne már!!! Azt persze senki nem mondta, hogy kivenni sokkal nehezebb lesz, mert hogy pont akkor kell megérintened a szemgolyódat. Jáááááj!

Anyukám és unokahúgom pedig kint vártak az üzletben 1 órát rám, mire én végigzongoráztam ezt a szösszenetet egy belső helyiségben... úgy volt otthagyom az egész üzletet a fenébe és hazamegyek próbalencséstől, mert úgy éreztem soha nem tudom kivenni... nagyon nehéz volt hozzányúlni, ráérezni, mit is kéne csinálni. Na meg a tükörbe a szememet nézni közelről, hát tenyérizzasztó egy dolog.... közben szegény optikus hölgy ott ült mellettem, próbált ő segíteni, de inkább csak hátráltatott azzal, hogy nézi, mit szenvedek. 20 perc alatt talán ezt is megszültem és megrendeltem a lencséket.. még ezek után is... persze fogalmam nem volt róla, hogy fogom őket otthon, egyedül használni, de eltökéltem, hogy HASZNÁLNI AKAROM, AKÁRMI LESZ IS! A legrosszabb esetben az volt a tervem, hogy bemegyek a sürgősségire, hogy szedjék ki nekem, ha én nem tudom. :D

Na végül meglett az új kontaktlencsém, BOLDOGSÁG ÉS IZGALOM! Egész könnyen be tudtam tenni a szemembe otthon, de amikor arra gondoltam, hogy majd nap végén ki kell szedjem, akkor elkapott a rosszullét. Sőt azt sem mondta el senki, hogy az első alkalmaknál előfordulhat kisebb rosszullét, idegesség, mert a szemem nincs hozzászokva a lencsékkel való látáshoz. Így nem tudtam miért vagyok irtó feszült az első napokban, amikor csak 1-2 órája voltak betéve. Aztán az agyam hozzászokott az intenzív éles látáshoz és utána nem volt gond, gyorsan megszerettem őket és azóta is imádom.

Persze az első 1 hónap megpróbáltatásai a kivételkor megizzasztottak, sokszor 1 óra hosszáig eltartottak és a rosszullét kerülgetett mindig közben. Míg végre kiapasztaltam, ráéreztem a technikára és most már alig pár perc alatt megvan a művelet, a tisztítással együtt. Sőt van, hogy 2 perc az egész. Ezt egy szűk évvel ezelőtt el sem hittem volna, hogy ez majd pont nekem így fog menni. A lényeg számomra az volt, hogy ne nézzem a tükörbe a szemem, így nem lettem rosszul. És nem is úgy szoktam berakni és kivenni. Persze addig belenézek, míg széthúzom a szemem, de utána már máshol van a tekintetem és megoldom így is tökéletesen.

Így ha te is ezen gondolkozol, hogy szeretnél lencsét, de nagyon nem mered, akkor csak bíztatnálak, hogy ha nagyon szeretnéd, akkor csináld! Nálam jobban nem félhetsz tőle! Már pedig, akkor neked is menni fog!

Szívesen segítek bárkinek, ha szüksége van tanácsra, bíztatásra:

itt megtaláltok: https://www.facebook.com/beresprokopaliz